Végre eljött az igazi nyár! Azért is az igazi, mert hát mint tudjuk Június elsején jött el, de a nyár akkor válik teljessé, mikor a suli/munka is befejeződik. (A munka esetében max. a tanároknál, ovónőknél/ovóbácsiknál jöhet el ez az időszak.) Tehát eljött. Az utolsó nap a suliból nem telt úgy mintha tényleg az utolsó lenne, főleg, hogy egy csomóan hiányoztak, és nem volt teljes a ,,népesség", és sirattuk a minket itthagyókat is. A hanglat attól még nagyon jó volt, csak olyna nehéz volt kilépni az ebédlő (egy átlagos iskolai nap utolsó fázisa, hol együtt vagyunk) ajatján, arra gondolva, hogy holnap már nem
leszek itt, nem fogok összeröhögni egy hülyével, aki az ebédlőasztalra ,,véletlenül" kiöntött vízre rak egy kis krumplit, hogy szép legyen, vagy hogy nem fogom a szerelmi bánatáért jajjgató barátnőmet vígasztalni. Nem, nem lessz semmi ilyesmi a nyáron. Nagyon fognak hiányozni, és, ám egész évben erre vártam, egyre tolnám már el az év végét. De nem lehet, itt van, nem lehet mit csinálni, örülni kell neki, hiszen mi értelme van, ha nem örülünk annak, ami van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése