1.) Hazaérek, és eszek egy almát (vagy valamilyen más gyümölcsöt, ha olyanom van akkor iszok fekete, vagy zöld teát és eszek csokit, ezek mind serkentik az agykeringést, ami a koncentrációt segíti), és átnézem mit kell tanulni. 3 csoportot rendezek (az ágyamon)
- az egyik az amit kell tanulni,
- a másik meg az amit már megtanultam (igazából ez nem is szükséges, simán berakhatnám a a szekrényembe a helyükre, de az úgy túúl egyszerű lenne, na meg a tanulás elején még nincs is ott semmi, ami elkeserítő látvány), és
- a harmadik pedig az, amit előbb utóbb meg kell csinálni, és ha van időm akkor tanulom meg. Ezek a csoportok rendszerességet adnak, így tuti nem hagysz ki semmit, hacsak nem rakod oda, és úgy felejted el....
2.) Elkezdem a legfontosabbtól, és a legkönnyebbel. A legkönnyebb után jöjjön a a legnehezebb utána a második legkönnyebb, második legnehezebb. És így szépen haladunk a képzeletbeli számegyenesünkön a nulla felé.
3.) Ez eddig ugye mind szép és jó, de figyelni kell arra is tényleg tanuljunk, és ne csak üljünk a könyv/füzet/bármi amiből tanulunk fölött. Ezt azzal lehet elérni, hogy minden olyan tárgyat, ami elvenné a figyelmet tőlünk (gondolok ilyenkor inden állatira színes dologra az íróasztalon, valamint lehetőség szerűen ne legyen az íróasztal az ablak előtt, mert a másik oldalon történhetnek érdekes dolgok, amik nem szeretnék, hogy figyeljünk a tanulnivalóra). És jöhet a TANULÁS (csupa nagy betűvel). Mindenkinek egyéni teknikája kell, hogy legyen erre. Van akinek sec perc alatt bemegy a fejébe minden, és van aki igen csak megküzd egy fél oldalas szöveg megértésével, és persze a a tanulás gyorsasága attól is függ, hogy menyire érdeklődünk az adott tárgy iránt. Sokan már itt elakadnak és hagyják a fenébe az egészet. Ilyenkor ki kéne tartani, és (ha nem is teljesen, de valamennyire) megszeretni. És a teknika természetesen az adott tantárgytól is függ. Pl. az idegennyelvnél a szavak tanulásánál én a letakarós ismétlős, és valamihez hozzáfűzős gyakorlatot alkalmazom. Aztán a nyelvtannál, és irodalomnál, és a törinél pedig a megértés a lényeg, hogy valaki elmagyarázza nekem ez úgy jó (ha nincs személy jó a könyv). De persze a műelemzéseknél ezt úgy csinálom, mintha egy mesének a tartalmát jegyezném meg. Aztán ott vannak a reál tantárgyak, amik számomra a mumust testesítik meg. A matekot sajnos csak a gyakorlás teszi tökéletessé, a fizikát hát na arra tényleg nem tudok mit mondani, mert én azt egyszerűen nem értem. De jó lenne megérteni, aztán meg a gyakorlatban a számításokat elvégezve jól megoldani a feladatokat. A kémiából én személy szerint csak a definíciókat értem meg, de néha, amikor van ki elmagyarázza normális tananyagot, és ad időt a megértésére, akkor az is megy. A biosszal ugyanez a helyzet, de ott legalább nincs számolás, az megy néha egyedül is.
4.)Miután bevágtuk az anyagot, akkor jöhet az ellenőrzés, tehát a felmondás. A tanárok azt szokták javasolni, hogy tükör előtt gyakoroljunk, és akkor majd könnyebb lesz a felelésnél... Hát, én soha nem szoktam tükör előtt magyarázni magamnak, inkább a szobában fel-alá mászkálós idiótát testesítem meg mikor végeztem az adott tárgy megtanulásával.
( Még valami: Nekem az nagyon jól bevált, hogy tanulás után felmondom, -kicsit döcög, de jó lesz az-, lefekszem aludni, és másnap reggel pedig ,,friss" aggyal simán el tudom mondani. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez nálam nagyon bevált, mármint, hogy a friss agy valóban jobban fog, jobban előhozza a még fáradt agy által befogadott tanulnivalót. )
5.) És kész is. Olyan nagyon jó érzés, úgy lefeküdni aludni, vagy úgy elindulni a suliba vagy úgy ülni órán hogy tudod, hogy mindent megtettél azért hogy készen állj az órára, mindent tudsz az adott tárgyból, és remekül fog sikerülni a dolgozatod, feleleted, bármid.
Mindenkinek nagyon sok sikert kívánok a tanuláshoz, és kitartást, már csak 5,5 hónap van hátra.
Legyetek jók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése