Holnap nyár. Nagyon sok tervem van, mit csináljak, hiába mondja azt anya, hogy szét fogom unni magam. Nem. Elterveztem, hogy megtanulok angolul, elkezdek tanulni németül, bepasizok, egy csomót fogok lógni a barátnőimen (annyira, hogy már unni fognak), írok, olvasok, szépen lebarnulok (kizárólag természetes napfénnyel, szoli szóba sem jöhet, és igyekszem NEM leégni.), és megpróbálom magam tisztába tenni (na azért ne a pelenkázásra gondolj). Kívül, belül. Jó lenne, hogyha szép lábaim lennének, a hajamat kicsit kiszívná a nap, szeretnék beszerezni egy catrice körömlakkot, és egy szép (nekem is tetsző) bronzosítót. Ezen kívül szeretnék sok nyári ruhát (olyat, ami jól is áll), és egy szép sortot, ami szintén mutat valahogy az én kifejezetten duci lábaimon. Bár kétlem, hogy ilyen létezik, én reménykedek. Ami a nyaralást illeti, konkrétan Németország, Balaton, és Mályi van megcélozva, amiből a Balaton, és Mályi a legjobb barátnőimmel, ami azért is nagyon nagyon jó, mert, hogy velük lehetek, és lehetünk hülyék, és nem kell kulturáltan mosolyogni, ami Németországban fog megtörténni a családdal, és nővérem barátjának családjával. Na, de még erre várni kell, mert igazából még attól, hogy holnap beköszönt a nyár a szokásos hőséggel, és fincsi gyümölcsökkel, még várni kell arra, hogy szabad legyen az ember. Ugyanis még akad pár (pontosabban 5) zűrös hétköznap, tele kihívásokkal, félelemmel, az utolsó jegyek lezárásával, és mindenféle földi jóval (például filmmel, amit ilyenkor nézünk, ugyanis sem a tanárnak, sem nekünk nincsen kedvünk normális órákhoz), amivel egy iskola meg lehet áldva. Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom el, és kívánom, várd úgy a nyarat, mint én, célokkal, és boldogsággal tele.
