1.) Hazaérek, és eszek egy almát (vagy valamilyen más gyümölcsöt, ha olyanom van akkor iszok fekete, vagy zöld teát és eszek csokit, ezek mind serkentik az agykeringést, ami a koncentrációt segíti), és átnézem mit kell tanulni. 3 csoportot rendezek (az ágyamon)
- az egyik az amit kell tanulni,
- a másik meg az amit már megtanultam (igazából ez nem is szükséges, simán berakhatnám a a szekrényembe a helyükre, de az úgy túúl egyszerű lenne, na meg a tanulás elején még nincs is ott semmi, ami elkeserítő látvány), és
- a harmadik pedig az, amit előbb utóbb meg kell csinálni, és ha van időm akkor tanulom meg. Ezek a csoportok rendszerességet adnak, így tuti nem hagysz ki semmit, hacsak nem rakod oda, és úgy felejted el....
2.) Elkezdem a legfontosabbtól, és a legkönnyebbel. A legkönnyebb után jöjjön a a legnehezebb utána a második legkönnyebb, második legnehezebb. És így szépen haladunk a képzeletbeli számegyenesünkön a nulla felé.
3.) Ez eddig ugye mind szép és jó, de figyelni kell arra is tényleg tanuljunk, és ne csak üljünk a könyv/füzet/bármi amiből tanulunk fölött. Ezt azzal lehet elérni, hogy minden olyan tárgyat, ami elvenné a figyelmet tőlünk (gondolok ilyenkor inden állatira színes dologra az íróasztalon, valamint lehetőség szerűen ne legyen az íróasztal az ablak előtt, mert a másik oldalon történhetnek érdekes dolgok, amik nem szeretnék, hogy figyeljünk a tanulnivalóra). És jöhet a TANULÁS (csupa nagy betűvel). Mindenkinek egyéni teknikája kell, hogy legyen erre. Van akinek sec perc alatt bemegy a fejébe minden, és van aki igen csak megküzd egy fél oldalas szöveg megértésével, és persze a a tanulás gyorsasága attól is függ, hogy menyire érdeklődünk az adott tárgy iránt. Sokan már itt elakadnak és hagyják a fenébe az egészet. Ilyenkor ki kéne tartani, és (ha nem is teljesen, de valamennyire) megszeretni. És a teknika természetesen az adott tantárgytól is függ. Pl. az idegennyelvnél a szavak tanulásánál én a letakarós ismétlős, és valamihez hozzáfűzős gyakorlatot alkalmazom. Aztán a nyelvtannál, és irodalomnál, és a törinél pedig a megértés a lényeg, hogy valaki elmagyarázza nekem ez úgy jó (ha nincs személy jó a könyv). De persze a műelemzéseknél ezt úgy csinálom, mintha egy mesének a tartalmát jegyezném meg. Aztán ott vannak a reál tantárgyak, amik számomra a mumust testesítik meg. A matekot sajnos csak a gyakorlás teszi tökéletessé, a fizikát hát na arra tényleg nem tudok mit mondani, mert én azt egyszerűen nem értem. De jó lenne megérteni, aztán meg a gyakorlatban a számításokat elvégezve jól megoldani a feladatokat. A kémiából én személy szerint csak a definíciókat értem meg, de néha, amikor van ki elmagyarázza normális tananyagot, és ad időt a megértésére, akkor az is megy. A biosszal ugyanez a helyzet, de ott legalább nincs számolás, az megy néha egyedül is.
4.)Miután bevágtuk az anyagot, akkor jöhet az ellenőrzés, tehát a felmondás. A tanárok azt szokták javasolni, hogy tükör előtt gyakoroljunk, és akkor majd könnyebb lesz a felelésnél... Hát, én soha nem szoktam tükör előtt magyarázni magamnak, inkább a szobában fel-alá mászkálós idiótát testesítem meg mikor végeztem az adott tárgy megtanulásával.
( Még valami: Nekem az nagyon jól bevált, hogy tanulás után felmondom, -kicsit döcög, de jó lesz az-, lefekszem aludni, és másnap reggel pedig ,,friss" aggyal simán el tudom mondani. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez nálam nagyon bevált, mármint, hogy a friss agy valóban jobban fog, jobban előhozza a még fáradt agy által befogadott tanulnivalót. )
5.) És kész is. Olyan nagyon jó érzés, úgy lefeküdni aludni, vagy úgy elindulni a suliba vagy úgy ülni órán hogy tudod, hogy mindent megtettél azért hogy készen állj az órára, mindent tudsz az adott tárgyból, és remekül fog sikerülni a dolgozatod, feleleted, bármid.
Mindenkinek nagyon sok sikert kívánok a tanuláshoz, és kitartást, már csak 5,5 hónap van hátra.
Legyetek jók!
Csak játsz!
Három éve azonban az életem más irányba terelődött. Az addig barátoknak hitt társaimat otthagytam (nem hiányoltak, ezzel nekik nem okoztam semmi rosszat), és olyan igaz barátokra tettem szert, akik mellett önmagam lehettem (lehetek). Ez eleinte teljesen új volt, ilyet még csak a családom mellett tettem. A változás azonban nagyon jót tett toban éreztem, érzem magam tőle. Nem tudom, hogy hogyan fogalakulni az életem, és vele együtt a személyiségem, de egy dolgot tudok. Nem akarom, hogy mások miatt negyek önmagam.
(Hobbik: főzés, takarítás, kertészkedés, zenélés, fényképezés)